Kétkarikás bajnokaink

Nyáron az Egyesület meghirdette a Kétkarikás Játékok nevű kreatív kihívást, amelyre változatos műfajú és hangnemű pályázatok érkeztek be. De melyik pályázatot szavazta meg a közönség győztesnek, és melyiket választotta ki a zsűri?

A győztesek pont ilyen kupát nyernének, ha vászontáska helyett kupa lenne a nyeremény. Photo by Giorgio Trovato on Unsplash.

Zsűrizés

A zsűrit idén Gergely Andris (AC ’96), Paraizs Juli (AD ’94), és Vass Lőrinc (PC ’07) alkották. Az alábbiakban az ő véleményüket olvashatjátok a művekről.

① UWC régen és most || reklámkampány és kvíz

„Egy kedves, tréfás ötletre épül. Jót derültem rajta. A szerző a UWC-hez kapcsolódó tévhiteket figurázza ki. Úgy gondolom, a tévhiteknek legalább egy része saját gyűjtés kell legyen. Ennyiben a mozgalom magyarországi történetéhez, fogadtatásához is értékes adalékot szolgáltat. A szerző remekül meglátta, hogy a UWC-hez kapcsolódó tévhitek legjobb illusztrációja a gmail emoji gyűjteménye. Tetszett a tréfa csattanója is, miszerint a sikeres kvíz után még egy sikeres portfólió is szükséges a nyereményhez!”

Nem vegán waldorfosok vászonszatyorral. – no igen, eddig rendben! De ezzel még nem mondtuk el, hogy mi is az UWC valójában, csak azt, hogy mi NEM.

A kvíz teljesen rendben, de a UWC-vel kapcsolatos klisék és visszatérő félreértések felsorolását nem díjaznám túlságosan.”

„Humoros ötlet, amely sok lényeges UWC-s témát is érint. A kvíz viszont számomra kicsit laposra sikerült.”

A ZSŰRI SZAVAI

UWC ma, holnap, és holnapután || vers

„Jól átadja az UWC-s életet azáltal, hogy annak különböző oldalait mutatja be. Összefüggő és világos alkotás, ügyesen alkalmazza a humort és az iróniát is.”

„Itt már elértünk a “mi is az az UWC?” kérdéshez, a versike azonban beéri kissé ad hoc rímelgetéssel.

‘az idő lassan eltörli az idill rózsaszín szemüvegét;
valójában ez váratlan élményekkel teli kalandmókuskerék.’


—ennél kicsit erősebb csattanót vártam volna.”

„A verset a slam poetry, a rappelő előadásmód világában értelmeztem. Mindannyian tudunk kapcsolódni ehhez a vershez, akik valaha is UWC iskolába készültek, illetve tanultak, éltek. Különösen tetszett a vers felütése, mert rögtön az otthoni világtól való búcsúzkodás, a csomagolás tárgyi mozzanatait látjuk. A tárgyak (vízforraló, adapter, zászló) elgondolkodtatnak arról, mi is az, amit magunkkal viszünk otthonról, mit is tartunk fontosnak az elképzelt új világban. A felsorolásban finom irónia is rejlik, hiszen majd csak utólag derül ki, valóban az volt-e fontos, amit vittünk, gondoltunk. A vers a továbbiakban szembesíti is a várt idillt (rózsaszín szemüveg) és a szorongató valóságot, azaz meg tudom-e csinálni mindazt, amit várnak tőlem a matekleckétől a haza képviseletéig. A rózsaszín szemüvegnél egyébként képzavar van, hiszen az idő nem töröl el szemüveget, legfeljebb mondjuk a szemüvegen keletkezett rózsaszín párát. Nagyon érdekes ellenben az első sor „palotás” jelzője: melléknévi használata ma már ritka, de pl. Aranynál ez áll: „Másnap egész udvar régi kolostorbul Vígan haza fordul palotás Nápolyba” (Toldi szerelme 8. ének). Kérdés, hogy a „palotás iskola” a lírai én régi iskolájára vagy valamelyik kastélyban elhelyezett UWC iskolára céloz. Ez a kettőség nagyon jó, mert a döntés, hogy mit viszek magammal fakadhat a régi iskolai tapasztalatból, ahogyan az új iskola elképzeléséből is. Nagyon tetszett!”

TOVÁBBRA IS A ZSŰRI SZAVAI

Havasi gyopár || installáció

„Full pontszám az ihletett szövegért és a meglepő vizuális prezentációért. A kőalkotás ugyanakkor valahol a random furcsaság és a Sotheby’s aukciósházban dollármilliókért aukcióra kerülő posztmodern remekművek közötti szűk mezsgyén helyezkedik el.

Összességében nagyon erős versenyző.”

„Kitűnő ötlet, hogy a UWC-ről nem csak a verbalitás, hanem a képi-tárgyi világon keresztül beszéljünk. Szép gondolat, hogy a kövek nagysága mutatja be az átalakulást, a növények (toboz és gyopár) pedig a személyiség kiinduló és (ideiglenes) végpontját. Örültem, hogy a szerzők maguk is adtak egy allegorikus leírást a képről, melyben a régi én új énné alakulását mutatják be. Kulcsélménye ez a UWC-nek. Azon gondolkodtam, hogy talán még jobb lett volna pl. fejjel lefelé tenni az értelmezést, mert így magunk is jobban elgondolkodhattunk volna a kép és a UWC mozgalom közötti kapcsolatokról. De így is szép és elgondolkodtató lett az installáció.”

„A non-reprezentatív megközelítés többféle értelmezésnek ad helyet. Tovább segíthetné ezt egy sugallatosabb műcím.”

A zsűri szavai, illetve billentyűleütései

Elképzelések és a valóság || képregény

„Ötletes formátum és rendkívül szórakoztató; várjuk a további fejezeteket! (Avagy, az iskolába való megérkezés után miért nem hallunk többet a diákoktól?)”

„Némiképpen a 2. sz. verspályázatra emlékeztet annyiban, hogy időt és értékeket szembesít. Azt hiszem, hogy ezzel mindkét pályázat nagyon fontos UWC-s alapélményeinkre reflektál: az utazás előtti időben a saját világunk, tapasztalataink kalitkájába zártan repülünk az új felé, az új időben pedig elvárásaink a fejük tetejére állnak. Ehhez a képregény műfaja kitűnő választás, különösen, hogy a szerző a gyermekrajzok naiv képi világát használta, amely akár saját kezdeti naivitásunkra is célozhat. Különösen érdekes volt látni, hogy manapság milyen kulturális érzékenységek működnek a bemutatkozásnál (pl. névmás használat) a mai nemzetközi világban.”

„Dobogós helyezést érdemel ez a tömör, képileg is koherens módon tálalt, potenciálisan virális kontent. A UWC-ba való érkezést teljesen meggyőző realizmussal mutatja be.”

további billentyűleütések egyenesen a zsűritől!

Az utca embere || riportfilm

„Roppant mulatságos videó, kedvesen ironikus, szarkasztikus felhangokkal. Készítői láthatóan tudatában voltak amatőr közvéleménykutatói és operatőri voltuknak, ami kétségkívül hozzájárult ahhoz, hogy működjön a poén. Bár kutatásuk nem nevezhető reprezentatívnak, mégis jó volt hallani, hogy milyen nyitott is a magyar társadalom (hol is jártunk pontosan?) a külföldi iskoláztatásra és annak támogatására. Vicces találat volt az a pár, akinek a gyereke jelentkezett már (talán) UWC iskolába, de biztosan valahova külföldre. Megejtő pillanat volt, amikor a csecsemőkorú gyermek fiatal édesapja (tudatalatt) még gondolni se akart arra, hogy egyszer majd külföldre engedje a gyermekét, Hasonlóan kedves pillanat volt, amikor a kertészkedő idősebb nő, támogatása mellett, már csak elmulasztott lehetőségként gondolhatott egy UWC ösztöndíjra.”

„Értékelendő az alkotás ambíciója és bátorsága, valamint az enyhén kritikus belpolitikai felhang. A riportfilm struktúrája azonban lehetett volna kiforrottabb.”

„Top részpontszámmal indul a fenti képregényhez hasonlóan ‘clickbait’ tartalomért és a legnépszerűbb tini prank videókat is megszégyenítő pofátlan kivitelezésért. Levonnék azonban jópár pontot a UWC értékeivel ellentétes tiszteletlen hangnem miatt.”

a zsűri megosztó és megosztott véleménye

Bajnokok

A közönségszavazáson egyetlen ponttal ugyan, de Az utca embere nyert, így a kezdő riportfilmesek lettek az aranyérmesek. Gratulálunk Barna Bálint (Changshu pár) és Wagner Matyi (USA ’23) alkotóknak!

A zsűri hosszas gondolkodás után úgy határozott, hogy megosztott aranyérmet ad: ők az UWC ma, holnap, és holnapután, valamint az Elképzelések és a valóság című műveket tartották a legjobbnak. Gratulálunk a Dudás-Szabó írópárosnak [Dudás Laura (AD ’23), Szabó Anna (ISAK ’22)] és az Ahmad-Miskolczi-Molnár-Nagy képregénykészítő kvartettnek [Ahmad Darius (ISAK ’24), Misckolczi Abigél (Thailand ’19), Molnár Léna (USA ’22), Nagy Adri (MUWCI ’23)]!