Immár elkezdődött a 2023/24-es tanév, amely során rekorszámú 19 magyar diák tanul 12 különböző UWC-iskolában. Élménybeszámoló rovatunk ezen kiadásában három második évét kezdő és két idén végzett diákunk és családjaik reflektálását olvashatjátok az UWC-ben eltöltött egy illetve két évről.
Dudás Laura (Adriatic ‘24) családja
Sziasztok!
Dudásné Timi vagyok, Dudás Laura anyukája Boldogról. Laura idén végzett Duinóban az UWC Adriatic-ban. Már nyár eleje óta megfogalmazódott bennem a gondolat, hogy írok pár sort az Egyesületnek.
Először is köszönetet szeretnék nektek mondani a munkátokért, hogy általatok több magyar fiatal is kipróbálhatja, mit jelent az UWC-közösséghez tartozni. Két éve sem Laura, sem mi nem tudtuk mi vár ránk, de nagyon örültünk, hogy a lányunk az egyik magyarországi ösztöndíjas lett. A kétéves program első féléve nehéz volt, akkor azért voltak keményebb időszakok, mind itthon, mind ott az iskolában, amit azért még nehezített a covid járvány. De lassacskán belerázódott a szűkebb és tágabb család is.
Nagy Adri (MUWCI ’23)
Ha becsukom a szemem, még mindig hallom az eső hangját, ahogy körbeöleli a helyet, ami olyan új volt számomra, mint egy még ki nem bontott meglepetés csomag, amit egy perce már a kezemben tartottam, de alig vártam, hogy végre letépjem a masniját és minden oldalról felfedezzem.
Nagy Balázs (East Africa ’24)
A 2022/23-as iskolai év sokkal több volt, mint egy átlagos tanév. A szerzett tapasztalatok, a megélt kalandok, az új baráti kapcsolatok sokkal mélyebb nyomot hagytak bennem, mint az IB iránt érzett szimpátiám. Az első UWC-s évem tehát gyorsan elrepült. Két kezemen nem tudom megszámolni, hány kultúrával kerültem kapcsolatba úgy, hogy ezek közül néhányról ezelőtt még nem is hallottam.
Az első negyedévben nyelvi problémákkal küzdöttem, amivel bizonyára nem voltam egyedül. Nem ment egyik napról a másikra, hogy megértsem a tájékoztatásokat, előadásokat, emaileket, de már az első negyedév végére sikeresen elértem egy nagyon kellemes szintre.
Peresztegi Hanna (AD ’24)
Az első évem az UWC Adriaticban nagyon hamar elrepült, szinte alig hiszem el, hogy már másodéves vagyok.
A tavalyi év megmutatta, hogy mennyi barátság, esemény, szórakozás és utazás fér bele tizenkét hónapba – na meg persze tanulás, esszék és számonkérések is akadtak bőven.
Szurop Jázmin (RBC ’24)
Első évem az RBC-ben
Tavaly augusztus 25.-én örökre megváltozott az életem, amikor először beléptem a Robert Bosch College kapuján. Habár korán érkeztem, ne én voltam az első, és körülöttem már mindenki nyüzsgött, egymás nyakába ugrottak a másodévesek, elsőéveseknek mutatkoztak be, vagy tanárokkal beszéltek. Amikor végre elintéztem minden dolgomat a „Welcome Desk”-nél és megérkeztem a szobámba, ami egy évig az otthonom volt, ledőltem az ágyamra és gondolkoztam: mit akarok kihozni az itteni életből?
