A pályázók számának csökkenése olyan probléma, amelynek megoldásán folyamatosan dolgozik az egyesület. Tavaly januárban azonban felmerült egy ezzel összefüggő, meglehetősen komoly gond is: a Hátrányos Helyzetű (HH) ösztöndíjakra jelentkezők száma nem csupán megcsappant, hanem a nullával lett egyenlő. Ennek a helyzetnek az orvoslására vállalkozott szeptemberben Koppány Judit (USA ’02) és Tóvizi Eliza (Atlantic ’15), akiknek vezetésével az egyesület mind a HH kritériumot, mind pedig az ezzel kapcsolatos kommunikációt sikeresen megreformálta.
De mi is kellett ahhoz, hogy a tavalyi nulla jelentkezőről idén eljussunk a kiemelkedőnek számító tizenhétig?
Photo by Kaleidico on Unsplash.
Első lépésként Eliza és Judit felülvizsgálták a HH ösztöndíjak kritériumát. Ez akkor úgy nézett ki, hogy HH-s ösztöndíjra azok jelentkezhettek, akik családjában az egy főre jutó nettó jövedelem nem haladta meg a 100.000 Ft-ot, és emellett egy másik kritériumnak (roma származás, menekült státusz, szülők nem rendelkeznek érettségivel és hátrányos helyzetű községben élnek) is megfeleltek.
Judit és Eliza megkereste Kertesi Gábort, aki közgazdász-kutatóként a hátrányos helyzetű gyerekek helyzetével foglalkozik több évtizede, ezen felül elemeztek más hasonló ösztöndíj-kiírásokat, és folyamatosan egyeztettek az elnökségi tagokkal. Végül azt a javaslatot tették, hogy az anyagi kitétel ne legyen kötelező, hanem csak egy legyen a többi kritérium között, amit az egyesület elnöksége el is fogadott. Így olyan diákok is jelentkezhettek a HH-s ösztöndíjra, akik eddig kiestek a körből: például egy szegényebb budapesti diák, vagy egy tehetősebb roma diák. Így természetesen megváltozik az ösztöndíj anyagi vonzata is, tehát mondjuk elképzelhető, hogy az Egyesület pl. nem fizeti a HH-s diák repjegyét, amennyiben nincs rászorulva.
A kritériumok véglegesítése után Eliza és Judit az ösztöndíj népszerűsítésén kezdtek el dolgozni. Az adatbázis átfésülése és frissítése után kategorizálták a kapcsolatokat, szétbontva őket HH iskolákra, azokra a nonprofit szervezetekre, akik hátrányos helyzetű fiatalokkal foglalkoznak, roma önkormányzatokra, és gyermekvédelmi szolgálatokra.
Ezeken belül Judit és Eliza két csoportot hoztak létre: az elsőn szereplők az úgymond „tömegemaileket” kapták, míg a másodikba soroltakat személyesen keresték meg. Ez utóbbi csoportba tartoztak azok a szervezetek, amelyekkel Elizának és Juditnak már volt valamilyen kapcsolata, vagy akiknek a szervezeti felépítése hasonló az egyesületéhez, és akikről ezért úgy vélték, hogy sokat tudnának segíteni az ösztöndíj népszerűsítésében.
Az emaileken felül Judit és Eliza a Facebookon is népszerűsítették a HH-s ösztöndíjat, amelyet sok más szervezet is megosztott, így sokkal szélesebb körben terjedt a hír, mint tavaly. Így tehát elmondható, hogy Eliza és Judit elérte a két célt, amelyet szeptemberben kitűztek: a HH kritérium megreformálását, és azt, hogy az ösztöndíj hírét minél több pályázóhoz eljuttassák. Az eredmény pedig az, hogy az elmúlt néhány évben először kimagasló számú, 17 HH-s ösztöndíjpályázattal dicsekedhet az egyesület!