Októberben indult az egyesület új kampánya, a Most mindenki sokat számít, amelyben adományozókat illetve felajánlókat keresünk annak érdekében, hogy minél több arra érdemes magyar diáknak tudjunk ösztöndíjat biztosítani. Hol tart a kampány, és mi lenne az egyesülettel az Ösztöndíjalap nélkül, amely idén ünnepelte az első születésnapját? Kinek éri meg adományozni? Szilassi Zolit, az elnökség Ösztöndíjalapért felelős tagját kérdeztük.
Mindjárt elsőként a legfontosabb kérdés: hogyan halad a kampány?
Szilassi Zoli: Több szempontból nagyon sikeresnek ítélem ezt a kampányt. Azt hiszem, sikerül azt a célt elérnünk, hogy megmozgassuk a magyar UWC mozgalmat az Ösztöndíjalap ügyének a támogatására. Jelenleg az első tíz adományozónknál tartunk, így a szponzortól várható első egymilliós adományra már számíthatunk. Bízom benne, hogy tényleg összejön az a 30-40 személy, akivel a pénzügyi célunkat is el tudjuk érni. Összesen egyébként 2,5MFt környékén van az eddig felajánlott/befizetett összeg.
A kampány egyik célja, hogy minél több embert mozgasson meg, akár kisebb összegekkel is, hiszen a minimum most 5000 Ft. Változott az adományozók profilja, vagy továbbra is ugyanazok adományoznak, akik eddig is?
Sz. Z.: Tényleg többen megmozdultak. Örömteli meglepetés például, hogy UWC szülők is az adományozók sorába léptek. Többeknél hamar tisztázódott, hogy – ahogy az egyik potenciális adományozó mondta – a rendszert nem meghekkelni kell, hanem mellé állni. Nem az a cél, hogy a szponzorból minél többet kifacsarjuk, hanem a Mi lelkesedésünk bizonytékaként csatlakozzunk be. Itt a lehetőség, nem kicsi a tét.
Az egyesület azt kommunikálja, hogy az Ösztöndíjalap nagyon fontos a működéséhez. Mi történne, ha nem lenne az Ösztöndíjalap?
Sz. Z.: Egyértelműen csökkenne a magyar diákok UWC-be jutásának az esélye. Ma már a nekünk felajánlott ösztöndíjak jó része részösztöndíj. Nem csoda, hiszen Magyarország mindenképpen a világ gazdagabbik felében van. A családok erejükön felül hajlandóak a diák anyagi támogatására, de ez még így is sok esetben kevés lenne az iskolák által elvárt hozzájárulás eléréséhez, ami évente többmilliós tételt jelent. Ha ezt publikálnánk egy pályázati kiírásban, nem sokan jelentkeznének. De e mellett a legfontosabb, hogy az egyesület anyagi hozzájárulásával a szülők és az iskolák is látják elhivatottságunkat. Gondold el mennyire megindító lehet, hogy egy néhány 10 fős egyesületnek annyira fontos, hogy a Te Annuskád UWC-be tanuljon, hogy millió forinttal támogatják azt. Szóval a szülői fizetési hajlandóság is növelhető ebből a keretből.
Történt valamilyen változás az adományozás menetével kapcsolatban? A banki átutalás sok embert elriaszthatott.
Sz. Z.: Igen, korábban sokan panaszkodtak az átutalással kapcsolatos macerára, így felkerült egy DONATE gomb a honlapra Marjai Ádámnak köszönhetően, amely linken keresztül pár kattintással lehetőség van bankkártyás és PayPal fizetésre, bármely devizanemben. Ez régen várt könnyebbség.
Az Ösztöndíjalap nincs könnyű helyzetben: a legtöbb UWC iskola is gyakran küld az öregdiákoknak emaileket hasonló kampányokról, amivel az iskolát támogathatják. Kinek adományozzon a magyar öregdiák?
Sz. Z.: Az Ösztöndíjalapért felelős elnökségi tagként szerintem erre kiszámítható a válaszom, de az egész természetesen attól függ, hogy mi az adományozó célja. Az Ösztöndíjalapba befolyó összegekből csak és kizárólag magyar diákok tandíját fizetjük, semmi mást, a válogatást sem ebből finanszírozzuk. Az iskoláknál van arra lehetőség, hogy kifejezetten valamilyen területet támogasson az ember, tehát ha például valaki a volt iskolája sportlétesítményein akar segíteni, az ne a magyar Ösztöndíjalapon keresztül próbálkozzon.
Az iskoláknak és a nemzeti egyesületeknek ugyanaz a célja. Nem lenne egyszerűbb, ha az emberek egy központi felületen keresztül tudnának adakozni a nekik tetsző célra?
Sz. Z.: Vannak ilyen törekvések. Ami érdekes lehet mondjuk az USA-ban élő öregdiákoknak, az az, hogy például a UWC-USA adomány oldalán ki lehet választani, hogy nemzeti egyesületnek adományoznál, oda beírni, hogy konkrétan a magyar egyesületnek, és így az egyébként UWC-USA-nek küldött adomány végülis a mi számlánkra kerül. Ez azért érdekes, mert egyrészt az USA-ban nagyon jól működik a nagy cégeknél az adomány matching. Legtöbb nagy cégnek van ilyen programja normál munkavállalók számára. Tehát ezzel akár meg lehet duplázni az adomány értékét, az adakozó számára úgymond fájdalommentesen.
Másrészt, a UWC-USA ott megfelelő adószámmal rendelkező szervezet, ha valakinek lehetősége van adomány utáni adó jóváírásra, így azt is igénybe veheti. Ugyanez működik az Angliában élőknél is. Általánosságban nagyot lépett előre az IO azzal, hogy a potenciális adományozók a központot vagy az iskolákon keresztül a helyi szabályokat, előnyöket kihasználva tudjanak az egyesületeknek pénzt juttatni. Hát ettől nemzetközi ez az iskolarendszer.
Ez a másik irányba is működik, az egyesületek irányából az iskoláékba?
Sz. Z.: Ez lesz az IO következő lépése, hogy az egyesületnek is lehet adott, preferált iskola nevére utalni. Az iskolák ugyanis rendkívüli erőfeszítést tesznek, hogy az alumnik minél nagyobb része adományozóvá váljon. Legtöbbször itt nem is annyira az adomány mérete számít, hanem a részvétel, hogy a nagy szponzoroknak tudják bizonygatni a megfelelő kapcsolódási számokat.
Ettől tehát nem lettünk beljebb: mostmár akkor nem csak a pénzösszeg a kérdés, hanem a részvételi arány is, hiszen az egyesület jelenlegi kampánya is erre épül. Ezek szerint az adoakozónak mindenképpen választania kell az iskola vagy az egyesület között?
Sz. Z.: Nos, ha a magyar egyesületnek adományozol, és engedélyezed, akkor mi ezt lejelentjük az iskoládnak, így náluk is belekerülsz az aktív öregdiákok közé a statisztikába. Így egy adomány két célnak is segíteni tud, nem kell a kettő között dönteni. A pénz pedig végül is az Ösztöndíjalapon keresztül egy iskolánál fog kikötni, hiszen a tandíj fedezésére fordítjuk.
Mi az ami szerinted hiányzik, ami szükséges még ahhoz, hogy a mostani kampány elérje a célját?
Sz. Z.: Nagyon fontos lenne megmozgatni a saját kapcsolati hálónkat. Meglepően sok magyar UWC-s diák nincs kapcsolatban az egyesülettel, nem igazán tud róla, hogy mivel foglalkozunk, mit is csinálunk tulajdonképpen a válogatáson kívül. Természetesen mindenki a saját környezetében, az évfolyamtársaival, barátaival tartja elsősorban a kapcsolatot. De ez az egész iskolarendszer pont a nemzeti egyesületeknek köszönhetően működhet, ennek köszönhetően több, mint bármelyik másik nemzetközi középiskola. Az egyesületek elsorvadásával a UWC legegyedibb tulajdonsága veszne el. Nagyon szívesen venném, ha egyéni adományok mellett bátran megkeresnétek azzal, hogy bemutassatok nekem olyanokat, akinek hallania kell az Ösztöndíjalapunkról. A jelenlegi, egyesületben aktív öregdiákok el tudják juttatni ezt az üzenetet a kevésbé aktívokhoz, családtagokhoz és kívülálló filantrópokhoz is. Ez az adománygyűjtés következő lépése, amiben mindenki segítségére szükség van!