A 2024/25-ös tanévben 22 magyar diák tanul 13 különböző UWC-iskolában. Az alábbiakban öt elsőéves diákunk rövid, képes beszámolóit olvashatjátok a közelmúltban átélt élményeikről.
Boros Endre, UWC Dilijan (Örményország)
Az átlagosnál kissé hosszabb beilleszkedési szakaszt követően úgy gondolom, lassan megtalálom a helyem. Sokféle kihívással néztem szembe, de egyik se volt leküzdhetetlen.
Úgy gondolom, mindannyian ismerjük a UWC-t, ezért hosszas, magvas bölcselkedés helyett inkább az apróbb, hétköznapi élményekről írnék. Érdekes aspektusa az UWC-nek (legalábbis az én iskolámban), hogy sok tanár rendkívül közvetlen, és egy-egy beszélgetés az ebédlőben könnyen folytatódhat a tanár lakásán (időnként egy csésze teával vagy kávéval). Az ilyen néhány fős beszélgetések rendkívül közvetlenek, elképesztően érdekesek és élvezetesek. Az emberek diverz háttere pedig tovább fokozza a beszélgetések minőségét. Egy-egy ilyen beszélgetés nagy hatással lehet mindannyiunkra, és valóban maradandó élmény. Szerencsére ilyen beszélgetésekből sosincs hiány.
No de, nem csak beszélgetésekkel ütöttem el üres óráimat, Örményország téli arcát is igyekeztem lehetőségeimhez mérten felfedezni. Kalandos úton eljutottam (három társammal) síelni, egy másik társasággal hótalpas túrára.
Összességében tehát jó itt lenni, meglepő, hogy milyen gyorsan repül az idő.
Józsa Anna Leona, Pearson College UWC (Kanada)
„Szinte olyan, mintha csak tegnap érkeztem volna vissza a kampuszra a karácsonyi szünet után, ehhez képest már a második félév fele is elszaladt. Úgy érzem, számomra az UWC-s kaland nagyon gyorsan telik, de tudom, hogy ez azért van, mert közben rengeteg új élménnyel gazdagodom.
A Pearson College-ban egy nap sem unalmas, és most igazán felgyorsultak az események. Minden hétvégén történik valami izgalmas, például Cultural Sharing Day, a házak közötti bajnokságok, vagy csak egy spontán séta a barátaimmal, hogy felfedezzük a Vancouver-sziget rejtett kincseit.
A kedvenceim közé tartoznak a Cultural Sharing Days, a legutóbbi, a Latin-Carib Regional Day volt, ami januárban került megrendezésre. A következő pedig az Afro-Carib-nap lesz a jövő héten, amire már keményen készülünk. Nagyon élvezek mélyebb betekintést kapni a régiók kultúrájába és úgy érzem, az elmúlt hat hónapban rengeteg új dolgot tanultam a különböző kultúrák tradícióiról.
Hétköznap sem unatkozom ám… sajnos ahogy a programok, úgy a tanulnivaló mennyisége is nőtt. A félév elején kicsit hadilábon álltam az IB-vel szemben, de mostanra megbékéltem. Természetesen nehéz és kihívások elé állít, de éppen ezért jöttem, úgyhogy amíg a stresszt kordában tudom tartani (általában több-kevesebb sikerrel), addig nem bánom.
Szóval így zajlanak a napjaim mostanában. Izgatott vagyok, hogy mit tartogat még az első évem hátralévő két-három hónapja.”
Horváth Kitti, UWC Changshu (Kína)
„A második félévet egy nagy szünettel kezdtük! Érdekes volt kétszer ünnepelni az új évet (a kínai újévet), de nagyon örömteli volt. Az egyik barátnőm befogadott erre az időre, és együtt utaztunk Pekingbe és Belső-Mongóliába (elképesztően hideg volt). Tarthatott volna tovább is a kéthetes szünet, de ideje volt visszarázódnunk az iskolai kerékvágásba, és azóta tényleg nincs megállás. Sok a teendő és a tanulnivaló. Kevesebb a szabadidőm, de amikor van, azt jó emberekkel tudom tölteni. Hálás vagyok, hogy olyan dolgokkal lehetek elfoglalt, amiket élvezek csinálni.
Nem gondoltam volna egy éve, hogy ennyire meg fog változni az érdeklődési köröm, vagy akár a világszemléletem. Szerintem végre megtaláltam az itteni ritmusomat és azokat az embereket, akikkel öröm együtt lenni. Eddig összességében szuper a második félév. Még vár rám a Projekt-hét és pár IA beadandó, de már tudom, hogy meg tudok velük birkózni.”
Lakatos Benedek, UWC-USA (Egyesült Államok)
Képek a projekt hétről (Denver) és egy márciusi Albuquerque-i kirándulásról.
Tóth Domonkos, UWC Atlantic (Wales, Egyesült Királyság)
“Ahogy halad a második félév, egyre több a feladat hétköznap és hétvégente, de ez nem gátol abban, hogy túrázzunk Wales gyönyörű nemzeti parkjaiban.
Egy hónappal ezelőtt megszereztem az alkalmazott elsősegély-bizonyítványomat az Atlantic Pacific képzésének keretében. Ez a szervezet nagy múltra tekint vissza az iskolában, mivel Atlantic College alumnik alapították, és számos sikeres nyíltvízi életmentő akcióban vettek részt a Földközi-tengertől a Japán partokig. Ebben a kétéves képzésben felkészítenek minket a nyíltvízi életmentésen kívül motorcsónak-szerelésre és tömegkatasztrófa-kezelésre.
Emellett egy héttel ezelőtt egy szuper előadást csináltunk a Kelet-Európai national group-pal az évente megrendezésre kerülő International Show-ra, ahol az iskola diákjain kívül a környék lakosai is részt vettek.”
